I have always been living in Budapest. I like observing this pulsating city with its inhabitants moving around day after day. Using public transport, waiting for the emblematic blue buses of the capital city is part of my everydays. Once I glimpsed a bright red double-decker stationed next to the bus stop. It was full of loud, happy, gesticulating tourists spending their holidays. Unlike the city-dwellers, they were well-dressed, seemingly carefree, and much interested in the surroundings. People from all over the world travel these tourist buses and go on cruises, taking photos along the journey. Tens of thousands of pictures are taken of Budapest in the summer season. Once I tried the double-decker abroad to see how to get acquainted with a city, ’walking past’ the major sites while listening to historical data from a recording. It was like an African safari. They take you up to the prey, a famous building in this case, narrating history. You take quick photos and pass on to the next point. Instant experience, instant tourism. It is not so much the building that counts, but our ’have been there’ trophy. I decided to become a tourist in my own city, mounting the hop-on hop-off bus and taking pictures of tourists getting to know Budapest. This series is a subjective view of a town-visiting safari: I wanted to catch moments when tourists get acquainted with our city. We can also recognize ourselves in them, as we behave in much the same way when travelling abroad. --- Budapesti vagyok születésem óta. Szeretem figyelni ezt a lüktető nagyvárost a sok nyüzsgő emberrel, ahogy ingáznak minden nap a városban. Én is naponta használom a tömegközlekedést. Várom a kék buszt, ami a helyi vállalat emblematikus színű járműve. Egyik alkalommal arra lettem figyelmes, hogy a buszmegálló közvetlen közelében egy rikító piros színű kétszintes turista busz állt meg. Tele volt vidám, hangosan beszélő, hevesen gesztikuláló külföldivel, akik szabadságukat töltötték itt. A városlakókkal ellentétben ők érdeklődve nézték a város jellegzetességeit, jól öltözöttek voltak és úgy tűnt, mintha semmi gondjuk nem lenne. Sokféle náció utazik ezeken a turista buszokon és hajókon, az utat általában végig fotózzák. Több tízezer kép készülhet naponta Budapestről a turista szezonban. Egy alkalommal külföldön én is felültem egy ilyen turista buszra. Kíváncsi voltam, mennyire lehet megismerni így egy várost, a legfontosabb célpontokat „bejárva”, miközben felvételről hallgathatjuk a történelmi beszámolót. Azt tapasztaltam, hogy olyan ez, mint Afrikában egy szafari utazás. Odaviszik őket a prédához, jelen esetben valamelyik híres épülethez, miközben elmondják mit is kell róla tudni. Gyorsan készítenek pár képet és már mennek is tovább. Instant élmény, instant turizmus ez. Sokszor nem is igazán az épület a fontos, hanem az, hogy elkészíthessék az „én is jártam itt” képüket. Fotósként elhatároztam, hogy szülővárosomban turista leszek. Felszállok a hop on hop off buszokra és lencsevégre kapom, ahogyan a turisták ismerkednek Budapesttel. Ez a fotósorozat ennek a buszos városnéző túrának, azaz szafarinak a szubjektív bemutatása. Igyekeztem olyan pillanatokat megörökíteni, ahol az utasok sajátságos kapcsolatba kerülnek a városunkkal, és persze magunkra is ismerhetünk bennük, hiszen mi is így viselkedünk, ha turistaként más városba utazunk.